Lassan eljön végre az aratás ideje, amit mi már őrült nagy izgalommal várunk és dolgozunk az előkészületeken. Eheti blogposztunkban addig is összefoglaljuk, amit a kender aratásáról tudni kell, és néhány fantasztikus régi felvételt is mutatunk a Magyar Nemzeti Digitális Archívumból – avagy kenderaratás régen és ma.
Esti Hírlap, 1962. július 25. https://mandadb.hu/tetel/286265/A_kender_aratasa
Hogyan aratjuk a saját kenderünket? Többféleképpen is lehetséges elvégezni a folyamatot. Sok mindentől függ a módja: a sortávtól, az ültetvény területnagyságától és természetesen a fajtától. A különböző faja kendereknek más-más a tenyészideje, így az aratás időpontja is változó. Illetve kijelenthetjük azt is, hogy jelenleg nem nagyon van a piacon tökéletes aratógép. Ezt a témát és a kendertermesztési technológiák jelenlegi állapotát már érintettük egy korábbi posztban is, de most vált igazán aktuálissá.
A kendernövény, amikor megérik a magja – mint minden gyomnövény –, arra készül, hogy azokat elejtse és szaporodjon. Amikor a kendermag már megérett, képes akár egy gyenge érintésre is elengedni magát és leesni a földre, hogy teljesítse célját. A megérett kender aratása ezért igen körülményes: gépi aratás közben sok szem kipereghet, holott nekünk pont az a célunk, hogy az összes magot betakarítsuk. Ezért, hogy a kipergést megelőzzék, nagyobb területeken a gépi kenderaratást még a mag teljes megérése előtt el szokták végezni: 80% érettségi fokon learatják a magzónát és rögtön csépelik is a növényt.
A cséplőgép a szár többi részét apróra vágja. Ilyenkor a levágott száraprítékot szárítani kell: ezt gyorsan, még a romlás megindulása előtt el kell végezni. A learatott és kicsépelt magot szintén hamar kell szárítani, ugyancsak a romlást megelőzendő. Amikor egy nem teljesen megérett magot géppel csépelünk, azaz szó szerint kiverjük a szemtermést, a maghéj sérülhet. Ez azért történik, mert ebben az esetben erőteljesebb a cséplés – a mag még nem érett, nem esik ki magától. A további tárolás szükségessége is hozhat kihívást, hiszen ebben a 80 %-os érési állapotban még nem lehet hántolni a kendermagot, további tárolást, szárítást, azaz plusz munkafolyamatokat, ehlyet és energitá igényel. Az az ideális, ha a mag víztartalma 8 % alatt van – az ennél nagyobb mennyiségű víz könnyen romláshoz vezethet.
Kiázott kender kiszedése a vízből Tácon, 1936-ban. Dolgozók, kenderáztatáshoz kapcsolódó munkafolyamatok (feltehetőleg a már kiázott kender kiszedése) közben. Jogtulajdonos: Szent István Király Múzeum Üvegnegatív Gyűjteménye. https://mandadb.hu/tetel/540295/Kiazott_kender_kiszedese_a_vizbol_Tacon_1936ban
Amennyiben megvárjuk a betakarítással a magok teljes érését, akkor a gépi aratás helyett kézzel is arathatunk. Napjainkban a kisebb területeket sokszor valóban így takarítják be. Ilyenkor a kíméletesebb kezelés miatt nem keletkezik nagy szemveszteség. A mag érettebb, száradtabb: kevesebb energia megy el a szárításra. Régen a kézi aratás után a szárakat kévébe kötötték, kúpba rakták, száradás és utóérés után csépelték (a csép a gépi technológia megjelenése előtt egy hosszú nyélből és ehhez szíjjal, mozgathatóan hozzákapcsolt rövidebb, vasalt rúdból álló mezőgazdasági eszköz volt). A modernizáció létrehozta a kévekötő- és cséplőgépeket, de a kúpolás továbbra is jelentős mennyiségű kézimunkát jelentett.
Az aratás szempontjából az sem mindegy, hogy milyen céllal termesztjük a kendert. Amennyiben magot termesztünk étkezésre és további feldolgozásra, akkor érett korában a növényi szár már durva rostokat és pozdorját eredményez (a szárra termeléssel ellentétben, ahol a korai betakarítás miatt finom, zsenge szárakat kapunk, ám nem lesz magunk). A durva, fás rostok jelenlegi elsődleges felhasználási területe az építőipar. Amennyiben finomabb szálakat szeretnénk előállítani a rostokból, akkor még magérés előtt kell aratni a kendert: ebben az esetben ugye nem lesz magtermés, de a szár felső része sem lesz alkalmas rostkinyerésre, azt szintén le kell vágni. Ezt felhasználhatjuk állati takarmányozásra, vagy akár CBD előállítására is.
Mi az ültvevényünkben nem csak fogyasztásra szánt, hanem Kompolti vetőmagot is termelünk tág térállással: ez 75 centis sortávolságot jelent (ez ugyanaz, mint a kukorica vetési sortávja). Ezt a meglévő gépekkel könnyű vetni, sorközművelni, csak az aratás nem megoldott. Itt is elsősorban a magzónára van szükségünk, hiszen ott van a kincs, a termesztett vetőmag. A szár itt teljesen másodlagos, és kimondottan durva lesz a rost, illetve a fajta sajátos tulajdonsága miatt sok pozdorja is keletkezik. Cserébe a sokszor 5 centis átmérőjű szárat nehéz elvágni és elsősorban kézi erővel kell aratni. Jelenleg több helyen is folynak az aratás gépesítésének megoldására történő fejlesztések.
És hogy történt a kender aratása, betakarítása a 20. század elején, amikor a gépesítés még éppencsak elkezdődött a világon?
A kifejlődött növényekkel végzett első feladat a nyűvés volt, ami tulajdonképpen a növények kiszedése a földből. Ebben az időben a rostra termelés volt az elsődleges cél, így a magokat vetőmag- és takarmánycélra használták fel. A magok eltávolítása után a szárakat kévékbe rendezték (ami egy kezelhető méretű nyalábba kötést jelentett) és erre a célra kialakított áztatókban áztatták (ez volt a mucsolya). Az áztatás célja, hogy rostok különváljanak a fás szárrészektől. Az áztatókban rudak és keretek segítségével érték el, hogy a kender ne jöjjön fel a víz felszínére. Körülbelül 2 hét áztatás után kivették és baksálták a kévéket: Ennek célja a szárítás volt: az alul kioldott kévét széthúzták és „talpra állították” majd kint hagyták a napon.
Baksálás, kenderáztatás után, Tác, 1936. Jogtulajdonos: Szent István Király Múzeum Üvegnegatív Gyűjteménye, https://mandadb.hu/tetel/540294/Baksalas_kenderaztatas_utan
A szárítást néhány nap múlva otthon folytatták, majd elcsapták, végigtördelték a növényt a kendertilóval, majd ugyanezzel az eszközzel át is fésülték, hogy semmiképp ne maradjon benne fás rész, pozdorja. A további puhítás után következett a szövés és a fonás, végül a ruhaneműk elkészítése.
Kendertilolás az udvaron, 1907, Zala megye. Jogtulajdonos: Balatoni Múzeum. https://mandadb.hu/tetel/211219/Kendertilolas_az_udvaron
A magyar kender-részvény. A Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. összevont részvénye 1000 pengő értékben, 1926. Jogtulajdonos: Magyar Nemzeti Múzeum. https://mandadb.hu/tetel/347857/A_magyar_kenderreszveny
Másodrendű kifésült kender, "börtli". Peics Antal köteles műhelyéből, Kiskunhalas, 1964. Jogtulajdonos: Thorma János Múzeum. https://mandadb.hu/tetel/374343/Masodrendu_kifesult_kender_bortli
Hamarosan beszámolunk a saját aratásunkról!
Forrás:
Hogyan készült az egykori híres magyar kender?
https://mandadb.hu/cikk/1087232/Hogyan_keszult_az_egykor_hires_magyar_kender
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
