Ha a kender gyógyászati falhasználását említjük, sokaknak eszébe juthat az orvosi marihuána vagy a számos jótékony hatással felruházott CBD-olaj. Sokat hangoztatjuk a kender ősi mivoltát is – de vajon gyógynövény-e a kender, a szó klasszikus értelmében? És tényleg csodaszer? Mai posztunkban a kender gyógyászati felhasználásának történetéből szemezgetünk, az ókori Indiától a szintetikus THC-analógokig.
A kendert több évezredes története során használta az emberiség ipari, gyógy- és élelmiszernövényként egyaránt. A szkíta népcsoportok főleg temetkezési, rituális célból alkalmazták a felperzselt magok füstjét már időszamításunk előtt, keleten az indiai kendert jókedvre derítő, étvágygerjesztő, részegítő, álomba ringató és „ivarösztönt fokozó” szerként ismerték. A középkorban Európa-szerte inkább ipari felhasználása vált jelentőssé, gyógyászati jelentősége csökkent. A népi gyógyászatban nyugtató, altató, fájdalomcsillapító hatás elérésére, külső sebek, bőrgyulladások kezelésére, kígyómarásra vagy kutyaharapásra javasolták, de mérgező hatásait is ismerték. A gyógyászatban jellemzően a növény leveles hajtását (herbáját) és magját használták.
David Cardinez képe a Pixabay-en
A kender a gyógyászatban a 19–20. században
A Cannabis, mint gyógynövény európai virágkora a 19. és 20. századra tehető, köszönhetően William B. O’Shaughnessy ír orvosnak és Jacques-Joseph Moreau francia pszichiáternek. A Cannabis használatának Indiában nagy hagyománya van, különböző gyógyászati célokra és élvezeti szerként egyaránt alkalmazzák (az utóbbi célra nemcsak a növény leveleit, hanem a gyantájából nyert hasist is). Az ír orvos Indiai tartózkodása alatt készített feljegyzéseket a növény felhasználási formáiról és vizsgálta hatékonyságát.
A Magyarországon hivatalos gyógyszerkönyvek már a kezdetektől tartalmazták a kendert (Cannabis indica néven) mint gyógyszeralapanyagot. Az 1871-ben megjelent Pharmacopoeia Hungarica I. az erős hatású szerek közé sorolja a kender herbáját és alkoholos kivonatát. Megemlíti a növény gyantáját és illóolaját. Hazánkban alkoholos kivonatait vagy a herbájából készült cigarettát használták álmatlanság, migrén, zsábák és köszvény kezelésére, de a mák és készítményei mögött helyezkedett el a terápiás rangsorban.
Az 1888-ban II. Gyógyszerkönyv ’Cannabis indica’ cikkelye nem változott az előző kiadáshoz képest, azonban egy Chlorodine nevű, valamikor kolera ellen használt gyógyszer összetételébe is belekerült az indiai kender kivonata: görcsellenes, verejtékhajtó és izgatószerként használták. A Cannabinonumot, más néven Haschish purumot hol szedatívumként alkalmazták, hol pedig tiltották ekként történő használatát. Azt is megemlíti az irodalom, hogy sok esetben erős izgató tünetek jelentkeztek használat közben. Vámossy Zoltán 1944-ben megjelent Gyógyszertan c. könyve az ún. csillapítószerek kategóriájába sorolja a Cannabis indicát a bróm és a valeriánagyökér mellett. A Cannabis által kifejtett hatást az alkoholéhoz és a kokainéhoz hasonlítja, mivel szerinte izgalom, élénkség, fokozott mozgékonyság, erotikus exaltációk és színgazdag hallucinációk, csodás harmóniák hallása, hirtelen változó, szomorú és vidám delíriumok után mély álom, esetleg hosszan tartó kataleptikus állapot következhet be. (forrás)
A 20. század közepére a kender elvesztette gyógyászati jelentőségét, készítményei a hivatalos medicinán kívülre szorultak. A század második felében a kender a marihuána és a hasis alapanyagaként kétes hírnévre tett szert. Ebben az időszakban már szinte senki nem tekintette gyógynövénynek, csak könnyű drogok alapanyagának, és megítélése nagyjából a 20. század végéig nem változott.
A kender és vegyületei ezt követően évtizedeken át nemzetközi egyezmények által tiltott anyagok voltak. Ebben az hozott változást, hogy az elmúlt évtizedekben azonosították a kender tartalomanyagait, feltérképezték azok hatásait, valamint felismerték egyes vegyületek gyógyászatilag hasznosítható hatásait. Az első kannabinoidot, a kannabinolt 1932-ben azonosították; ezt az 1960-as években követte a kannabidiol (CBD), majd a tetrahidrokannabinol (THC). Mára több mint 100 kannabinoidot írtak le a növényből, de hatásprofiljuk döntően feltáratlan.
Julia Teichmann képe a Pixabay-en
A modern gyógyászati felhasználás irányába tett fontos lépés volt az endokannabinoid rendszer és a kannabinoidreceptorok felfedezése az 1980-as évek végén. Nagy részben ennek is köszönhető, hogy a kender kémiai, farmakológiai és klinikai vizsgálatai során a korábban elsődleges jelentőségű (és az élvezeti célú alkalmazás alapjául szolgáló) THC mellett egyéb hatóanyagokra is figyelem irányult. A 2000-es évek táján egyre több helyen váltak elérhetővé szintetikus kannabinoid-analógok, azaz változatok. Az ezredfordulón a nabilon és a levonantradol alkalmazása tűnt perspektivikusnak, illetve olyan szintetikus THCI-analógok is fotgalomban voltak, mint a nabiximol vagy a rimonabant.
Napjainkban több, a kender hatóanyagait tartalmazó, klinikailag igazolt hatású gyógyszer van forgalomban világszerte. Ezek egyrészt természetes vegyületeket, másrészt tiszta formában félszintetikus származékokat, harmadrészt pedig standardizált növényi kivonatot tartalmaznak.
A dronabinol szintetikusan előállított THC, kemoterápiával társuló hányinger, illetve AIDS-szel járó étvágytalanság kezelésére alkalmazzák. Szintetikus THC-analóg a nabilon, kemoterápiával társuló hányinger kezelésére használatos. Egységesített növényi kivonatot tartalmaz a Sativex nevezetű, szájnyálkahártyán alkalmazott, orálisan adagolható spray, amely azonos mennyiségű THC-t és CBD-t tartalmaz. Használata sclerosis multiplex esetén fellépő izommerevség ellen javasolt. Magyarországon egyedül a kannabidiol hatóanyagot tartalmazó Epidyolex belsőleges oldat érhető el, antiepileptikumként, kiegészítő kezelésben alkalmazzák. (forrás)
A kender a hagyományos keleti medicinában
A kender magja Semen Cannabis vagy Fructus Cannabis név alatt futott, jelenleg azonban nem szerepel a gyógyszerkönyben (a Cannabis indica-val ellentétben, melynek ágvégeit használják a gyógyászatban, az erős bódító anyagtartalom miatt). A Semen Cannabis vagy Fructus Cannabis több nemzet gyógyszerkönyvében, azaz hivatalos gyógyászati célra felhasználható és bizonyítottan hatóanyag-tartalommal bíró alapanyag-jegyzékében megtalálható, Kanadáéban például vagy a Traditional Chinese Medicine Ingredients, azaz Hagyományos Kínai Medicina Összetevői című jegyzékben is.
A kendermagot a különböző források „kendergyümölcsként” is említik (hemp fuit). Az egyik jelentős terület, ahol gyakori alkotóelem a kender magja, a Kampo medicina. Ez egyik a tradicionális japán gyógymódok közül, kínai ősi módszereke alapul, nyers, főleg növényi alapú összetevők használata jellemzi. A Kampo készítmények bizonyítottan alkalmasak a fertőzéses eredetű szájnyálkahártya-gyulladás és különböző eredetű szájgyulladások (sztomatitisz) kezelésére, melyek sok esetben a daganatos betegek kemoterápiájának és sugárkezelésének mellékhatásai. Kezelésük kihívás. A hagyományos japán növényi gyógyszerek alkalmazása tapasztalaton és empirikus szabályokon alapul, melyek évezredek során alakultak ki.
A közelmúltban születtek olyan klinikai kutatások és tanulmányok, melyeknek célja a Kampo formulák vizsgálata és hatásuk tudományos bizonyítása, alátámasztása. A Kampo formulák számos nyers hatóanyagot tartalmaznak, amelyek hatásmechanizmusa együttesen érvényes. A kutatások alapján a szájgyulladás kezelésére használt formulák bizonyítottan gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek. (ha valakit mélyebben érdekel a téma, ebben az áttekintésben elolvashatja a klinikai alkalmazásokat és a Kampo formulákról rendelkezésre álló bizonyítékokat a sztomatitisz és a szájnyálkahártya-gyulladás kezelésére).
A tradicionális japán gyógymódba tartozó Kaampo gyógynövény-keverékek közül számosnak összetevője a nyers, zúzott kendermag, azaz a „kendergyümölcs”. Ilyen például a Junchoto nevű formula, melynek összetevője többek közt a kendermag, az angyalgyökér, a magnóliafa kérge, az őszibarack magja vagy az édesgyökér, szigorúan meghatározott mennyiségekben. Másik formula a Mashiningan, melynek összetevője a kendermag mellett a pünkösdirózsa gyökere, a rebarbaragyökér és a sárgabarackmag (amiről már gyerekkorunkban tudtuk, hogy „mérgező”: amigdalint tartalmaz, ami egy ciántartalmú vegyület. Harmadik a Shakanzoto, ebben a Fructus Cannabis mellett ott van a fahéj gyökércsúcsa, a jojoba gyümölcse, ginseng-gyökér, vagy személyes kedvencünk, a szamárbőr zselatin. Egy másik forrás szerint a nyers, zúzott kendermag fogyasztása székrekedésre és bélszárazságra is remekül alkalmazható gyógymód volt. Mivel édes, nedves, olajban gazdag, könnyen fogyasztható, segíti az emésztést, lazítja és táplálja az emésztőszerveket.
A poszt megszületésében óriási segítséget nyújtottak az alábbi források, köszönjük!
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6313652/
https://zoldszeresz.hu/kender-kendermag/
http://www.gyogynovenylap.hu/mire-jo-a-kenderolaj/
Health Canada, Natural Health Products Ingredients Database (NHIPD)
National Library of Medicine / National Center for Biotechnology Information / PubMed
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
